Amikor gimis voltam, dolgoztam egy ruhaboltban. Sok mindent kipróbáltam akkor, ez is az a munka volt, ami mint kiderült később, egyáltalán nem jött be. De hát kellett egy munka, amivel pénzt tudok keresni, hiszen már akkor sem jött be nekem a dolog, hogy a szüleimtől kérjek pénzt, ha el akarok menni valahova vagy ha venni akarok magamnak valamit. Főleg, hogy elég régóta járok koncertekre, már 13 éves korom óta és hát ez a szórakozás, vagy mondjuk, hobbinak, ez nem olyan olcsó. Évről évre drágábban lesznek a belépők, úgyhogy akkor úgy döntöttem, hogy elkezdek dolgozni és hát gimis éveim alatt az egyik állomás az egy ilyen ruhabolt volt. A nevét nem mondom, de azt tudni kell róla, hogy szinte minden plázában és bevásárlóutcában megtalálható. Nem csak itthon, hanem külföldön egyaránt.
Egyik hétvégén, amikor kuponos akciós hétvége volt, természetesen a mi boltunk is tömve volt. Akkor tanultam éppen be és hát a nagy forgalom és pörgés miatt nem nagyon foglalkoztak velem. Nem érdekelt senkit, hogy szinte azt sem tudom, hogyan működik a dolog, hogyan kell kasszázni és még sorolhatnám. Úgyhogy az elején gyorsan ledarálták, mit kell csinálni, aztán egyből be is állítottak a kasszába. Mondhatom, be voltam tojva rendesen, hiszen hatalmas kígyózó sorok voltak minden kassza előtt, én meg olyan lassú voltam, mint egy csiga, hiszen nem volt tapasztalatom és ráadásul gőzöm sem volt arról, hogy mit csinálok.
De rá voltam kényszerülve arra, hogy dolgozzak, így maradtam. Rá voltam kényszerülve, hogy egyedül tanuljak meg mindent, így a nap végére már egész jól belejöttem. Még záráskor és kasszaellenőrzéskor is ott voltam, hiszen hozzátartozik a munkaköri leíráshoz, hogy ez is a feladatom részét képzi.
Számoltam a pénzt, pakoltam, rendet raktam, takarítottam, és arra lettem figyelmes, hogy a másik diákhölgyemény éppen a pénztárgépből veszi ki a pénzt és szépen zsebre rakja. Nem több tízezer forintra kell gondolni, csak pár darab ezresre, de akkor is megakadt rajta a szemem. Mégis hogy képzeli? Hogy meri? Nem tudja, hogy minden forintot el kell számolni és ha hiány van, azt a béréből szépen levonják? Ráadásul tudtam, hogy ő régebb óta van itt, mint én, ezért az is megfordult a fejemben, hogy ezt már régóta csinálja. De hogy nem tűnt fel akkor ez senkinek? Hiszen mindenkitől azt hallottam, hogy a kasszázás bizony komoly dolog, oda kell figyelni és minden forintra figyelni kell, vagy különben te szívod meg.
Miközben ezen gondolkoztam, megtörtént az, amire nem számított a hölgyemény. Bizony lebukott. A boltvezető teljesen kiakadt, el sem akarta hinni ezt az egészet. Szépen kérdőre vonta, hogy ezt mégis hogyan képzelte és hogy nem tudja, hogyan működik ez a munka? Pont azokat vágta a fejéhez a kasszázással és a pénztárgépekkel kapcsolatban, mint ami nekem megfordult a fejemben.
Nekem végül egyáltalán nem tetszett ez a munka, utálok úgy dolgozni, hogy gyomorgörcsöm van már akkor, amikor arra gondolok, hogy mennem kell dolgozni. Úgyhogy 3 hét után ott is hagytam őket. Főleg, hogy volt olyan, amikor engem is próbáltak kóstolgatni, hogy mi a helyzet a pénztárammal, van-e hiányom, stb. Azóta egy ilyen munkát nem vállaltam el, bár azóta több, mint tíz év telt el, és már rég saját háztartást vezetek, évek óta egy helyen dolgozom teljes állásban, szóval ez csak ilyen sulis horrorsztori maradt, amikor még diákmunkán voltam. Nem tudom, hogy bírják a többiek, hiszen ha belegondolsz, rengeteg ilyen helyen látsz diákokat, akik éjt nappallá téve semmi pénzért dolgoznak ilyen boltokban.