Sokszor azon kapom magam, hogy bármennyire is nem szeretném, hatalmába kerít a pénz. Elvégre ekörül forog minden, a megélhetés, a hétköznapok, hogy vehetek-e eggyel több csokoládét vagy sem, vagy hogy hova megyünk nyaralni a családdal. Mindenben ott van, hiába akarunk tőle elvonatkoztatni, valójában nem lehet. Mégis, mikor igazán fontos dolgokról van szó, hajlamosak vagyunk mégis az olcsóbbat választani, beáldozni egy kicsit a minőségből csak azért, hogy valamennyit spórolhassunk rajta. Ezt egy dolognál nem értettem igazából sohasem: ez pedig az egészség.
Számomra az egészség minden pénzt megér. Hogyha nincs lehetőségem állami ellátásban fogorvoshoz vagy bármilyen szakorvoshoz mennem teljesen természetesnek veszem, hogy fizetek azért, hogy egy magánrendelőben szakszerűen ellássanak. És nem érdekel, hogy valójában mennyi az annyi, mert minden pénzt megér az, hogy az általam választott orvos lásson el, az általam választott környezetben és időpontban. Lehet, hogy ott hagyok egy kisebb vagyont egy fogtömésre, de nem lesz traumás élmény és tudom, hogy bizalommal fordulhatok ahhoz az emberhez, aki mindenféle ijesztő műszereket dugdos a számba. Tehát bármennyit kifizetnék ezért, természetesen a lehetséges opciók közül a leginkább ésszerűbb mértékűt kiválasztva.
Sajnos nem csak a hagyományos, hétköznapokban sem tabunak számító orvosi ellátásra lehet szükségünk magánúton, hanem sok más egyéb kezelésre is, amit az állami szektorban nem igazán kaphatunk meg. Ilyen többek között a különböző addikciók kezelése. Rendkívül alattomos betegség mindennemű függőség, számtalan életet, családokat, embereket tesz tönkre nap mint nap. Ami ezen berkeken belül Magyarországon kvázi népbetegségnek számít, az nem más, mint az alkoholizmus.
A hivatalos adatok szerint hazánkban közel 800 000 ember küzd az alkoholbetegséggel és annak minden mellékhatásával, de ez jócskán egy alulbecsült érték lehet. Ennek töredéke az, akinek lehetősége van végigcsinálni egy az állam által kínál 2-3 vagy akár 6-15 hónapos józanító kúrát, persze bentlakásos formában. Érhető, hogy a legtöbbeknek nincs arra lehetőségük, hogy ilyen időtartamra kiszakadjanak a hétköznapjaikból és hátrahagyva családot és munkát egyaránt, csak a saját egészségükkel és felépülésükkel foglalkozzanak. Persze léteznek ezen kívül különböző csoportok, gyűlések, vagy akár orvosi konzultációra is van lehetőség, de hosszútávon az ezen berkeken belül nyújtott lehetőségek általában nem oldják meg a problémát.
Ezt tapasztalta meg a saját bőrén az a család is, akik később, felépülve ebből a szörnyű betegségből megalapították a Felépülők Családi Felépülési Központot. Az édesapa függősége magával rántotta a fia addikcióját is és így a család is majdnem teljesen tönkre ment, de végül sikerült egy olyan gyógymódot találniuk, amellyel apa és fiú is kigyógyulhattak ebből az állapotból és a családi “sérülések” begyógyítására is sikerült még időben módot találniuk. Ebből a rengeteg kínból és szenvedésből erőt és tapasztalatot merítve alapították meg a Felépülőket, hogy másoknak is tudjanak segíteni. Az orvosi oldalt Dr Petke Zsolt PhD erősíti, aki amellett hogy pszichiáter és addiktológus, osztályvezető főorvos a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet Addiktólógia Osztályán. Rajta kívül pedig olyan tapasztalati szakemberek segítik a felépülés folyamatát, akik maguk is keresztül mentek az alkoholizmuson és az abból történő kigyógyulás minden lépcsőjén.
Lehetőség van náluk üléseken és konzultációkon részt venni, azonban a leginkább talán a 28 napos bentlakásos programjuk népszerű. Egyrészt, mert ez még olyan időtartam, amire a legtöbben el tudnak szabadulni a hétköznapjaikból, másrészt mert az alkalmazott módszer bizonyítottan hatásos – mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy ők is így jöttek ki ebből a szörnyű állapotból. Ez az úgynevezett Minnesota-módszer, amelyet már több, mint fél évszázada alkalmaznak sikeresen a világ számos pontján. A tengerentúlon például a rehabilitációval foglalkozó intézmények 4/5-nek ez az alapvető protokollja.
A bentlakók kis, családias csoportokban vehetnek részt foglalkozásokon, amelyeken segítenek nekik megtalálni azt az utat, amivel józanon tudják tölteni a mindennapjaikat. Mindezt egy szilárd időbeosztás és napirend foglalja keretbe. Ami pedig a legfontosabb, hogy végig olyan emberek társaságában lehetnek, akik segítik őket ezen az úton és átadják a tapasztalataikat ezen a nehéz területen.
Egy ilyen betegség nem csak magát az ápolásra szoruló embert teszi tönkre, hanem annál is inkább az emberi kapcsolatait és családját is. Éppen ezért a családoknak is segítséget nyújtanak, ha azt igénylik, méghozzá ülések, konzultációk és előadások által. Nagyon fontos ugyanis az is, hogyha a beteg újra visszakerül a hétköznapi környezetébe ott is olyan közegben lehessen, ahol támogatják és segítik ezen az úton. Ehhez pedig nem árt a családot és a környezetet is edukálni ezen a téren.
Kerüljön tehát bármennyibe is, egy ilyen segítség minden pénzt megér, hiszen csak egyszer élünk és nem mindegy, hogyan töltjük ezt a pár évet, amíg itt lehetünk. Ha problémánk van, keressünk rá megoldást és ha találunk, ne habozzunk belevágni.
